Tudom csókoltatni azokat a biztonsági őröket, akik a Horse Evolution Show után 10 perccel becsukták a Kincsem Parkba vezető kiskaput, így gyalogolhattunk kb. 20 percet a szakadó esőben, pocsolyákat átugrálva, tipegve, majdnem a Kerepesi útig, hogy utána újabb 20 percet sétálhassunk a tök sötétben, az istállók között, térdig sárosan, vizesen és kulccsal keressük az autót. A gyerkőc eléggé szorította a kezem az istálló szlalomnál és egy macskától is frászt kapott, pedig csak annyit mondott, hogy "miau". Imádom a survivor túrázást.

"31 nm, egy tágas szoba, fürdőszoba, lépéstakarékos konyha, és ami a  legnagyszerűbb: erkély, amely egy csendes belső udvarra néz." Az alaprajz alapján az erkély is "lépéstakarékos". Igazán szórakoztató ingatlan hirdetéseket olvasgatni :-)

Soha többé nem humorizálok utazás előtt, hogy survivor túra lesz. Ez survivor volt a javából.

Kissé idegesítő tud lenni, amikor az okmányirodák egymás között nem igen tudnak megegyezni, engem meg mint a pingpong labda pattogtatnának ide-oda. A második visszapattintós dumánál, megelégeltem és elindultam a „tűztől”. Csodák csodájára két telefonnal és sűrű elnézéskérés közepette meglett a kérdésemre a válasz, sőt megtaláltak azt is, ami náluk volt és hihetetlen mód első tárcsázásból is már náluk kerestem.

Kivártam. Megvettem. Hazahoztam. Már csak a szokásos okmányirodás mizéria van hátra, ami jelen esetben kissé bonyolultabb a szokásosnál, de velem nem szúrnak ki.